Angyalmesék

Ezotéria, Újdonság

– Maga a legjobb ember, akit valaha láttam! – mondta.
A hangja ekkor hangos, bátor és határozott volt. És ekkor rátette a kezét a karomra.
– Megáldom magát!
Ahogy ezt kimondta, éreztem, hogy valósággal égetik a bőrömet az ujjai, s valami hatalmas energia árad szét a karomból az egész belsőmbe.
– Kicsoda maga…? – dadogtam összezavarodva, de ő nem válaszolt.
A kis ételcsomaggal a hóna alatt kilépett az esős utcára, és egyetlenegyszer sem nézett vissza, de heteken át éreztem azt a bizsergő langyosságot, amit az érintése és az áldása okozott.