A  Waffen-SS formálisan 1939. december 1-én került felállításra, amikor Adolf Hitler utasítására, Gottlob Berger SS-Brigadeführer vezetésével létrehozták a Fegyveres SS Kiegészítő Hivatalt (Ergänzungsamt der Waffn-SS). Az átszervezést a haderőfejlesztés tette szükségessé: Heinrich Himmler SS-Reichsführer javaslatára a kiképzett és felfegyverzett SS-alakulatokból felállításra került az SS-Verfügungsdivision (SS-Rendelkezési Hadosztályok), amelyhez a Deutschland, a Germania és a Der Führer ezredeket rendelték. A Waffen-SS gyökerei azonban jóval messzebbre, egészen a Nemzetiszocialista Munkáspárt megalapításáig nyúlnak vissza, amikor Hitler testőri feladatokkal ruházta fel két lojális hívét, Josef Berchtoldot és Julius Schrecket.  A rá következő hónapokban a kétfős testőrkülönítmény gyarapodásnak indult, és létrejött a Stosstrupp Adolf Hitler (Adolf Hitler Rohamcsapat). A Josef Berchtold által vezetett, 30 fős különítmény tagjait Hitler világnézeti doktrínái szerint válogatták: elvárás volt a „tiszta német vérvonal”, valamint a nemzetiszocialista ideák kritika nélküli elfogadása és gyakorlása. A  Hitler által személyesen parancsnokolt rohamosztag rövid életűnek bizonyult, mivel az 1923. november 9-én végrehajtott sörpuccsot követően a hatóságok feloszlatták a félkatonai szervezetet. Hitler, miután 1924 decemberében kiszabadult a landsbergi börtönből, rögvest hozzálátott a párt újjászervezéséhez, így a politikai mozgalom fegyveres szárnyát is rekonstruálni kívánta. A  feladatot Julius Schreckre, a Stosstrupp alapítójára bízta, aki felkereste a régi harcostársakat, és hetedmagával alapította meg az Adolf Hitler Rohamosztagot, amely rövidesen új nevet kapott: Schutzstaffl. Az SS fennállása első napjától különleges pártszervezetnek számított, a tagokat önkéntes alapon, szigorú felvételi követelmények szerint válogatták ki. A  Hitler személyes testőrségeként szolgáló egység az eredeti tervek szerint földrajzilag széttagolt szervezet volt; az NSDAP vezetője azt tűzte ki célként, hogy minden nagyobb német városban működjön egy tíz főt és egy parancsnokot számláló különítmény. Ezáltal a Führer valamennyi fontos német településen rendelkezhetett egy személyéhez lojális gárdával, amely bármilyen parancsát teljesítette. Azonban a terv megvalósítása csak vontatottan haladt; a Hitler sofőrjeként szolgáló Schreck, az 5. számú SS-tagkönyv birtokosa nem tudott megbirkózni a rá rótt feladattal, így Hitler 1926-ban Josef Berchtoldot nevezte ki helyére. Ám az SS fejlesztése ezt követően sem haladt a Hitler által elvárt tempóban, így 1928-ban ismételt vezetőcserét hajtott végre, és a személyes szárnysegéddé átminősített Josef Berchtold helyébe az SA egykori tagja, a rendkívül ambiciózus Heinrich Himmler lépett. Az SS ezt követően látványos fejlődésnek indult: 1928-ban, Himmler kinevezésekor a testület teljes létszáma alig 280 főre rúgott, 1933 elején, mindössze öt évvel később pedig immáron 52 000 fő szolgált a pártszervezetben. Ugyanebben az időben az SS ismeretsége is megnövekedett: a nemzetiszocialista mozgalom élcsapataként a Védosztag rendszeresen vonult fel a pártrendezvényeken, ellátták a biztonsági feladatokat, valamint ők adták az állami ünnepségek díszőrségét.    ...

További részletek

Lélekvándorlás – minden egyes újraszületés célja, hogy egy kicsit magasabb szinten valósítsuk meg önmagunkat, miként a növény is fejlődik, erősebb, nagyobb lesz minden egyes újabb téli „halál” után. A nyolcvanas évek elején másodéves hallgató voltam a Buddhista Misszió asztrológiai iskolájában, tanárunk sokat mesélt nekünk a lélekvándorlásról. Hihetetlennek tűnt a gondolat, hogy valaha éltem volna már egy másik testben, talán férfiként, más anyanyelvűként, de mindenképp más tervekkel, fájdalmakkal, örömökkel és vágyakkal. Az egyik nyári szünidő azután meghozta számomra a nagy fordulatot. Egy turistaúton „véletlenül” rátaláltam gyermekkorom visszatérő álmaiban szereplő városra, ettől az élménytől kezdve már nemcsak sejtettem, véltem, hittem, hanem tudtam: van lélekvándorlás.      ...

További részletek

A HÁROMÁGÚ TÖLGYFA TÜNDÉRE • A SÓ • NYAKIGLÁB, CSUPAHÁJ, MÁLÉSZÁJ • A KIS GÖMBÖC • TÖBBSINCS KIRÁLYFI • A DESZKAVÁRI KIRÁLYFI • AZ OKOS LÁNY • AZ ARANYTULIPÁN • A RÁTÓTI CSIKÓTOJÁS  • TÜNDÉRSZÉP ILONA ÉS ÁRGYÉLUS KIRÁLYFI • A VARJÚKIRÁLY • BOLOND JANKÓ • AZ ÁLLATOK NYELVÉN TUDÓ JUHÁSZ • A ZÖLD KIRÁLYFI • A VITÉZ SZABÓLEGÉNY • AZ ARANYSZŐRŰ BÁRÁNY • A CSODASZARVAS • A KÉT BORS ÖKRÖCSKE • FURULYÁS PALKÓ      ...

További részletek

KIS HABLEÁNY • A BÉKAKIRÁLY • JANCSI ÉS JULISKA • A RÚT KISKACSA • A RENDÍTHETETLEN ÓLOMKATONA •  A GÓLYAKALIFA • BABSZEM JANKÓ • A CSODÁLATOS TŰZSZERSZÁM • AZ UNATKOZÓ PÁSZTORFIÚ • HANY ISTÓK • A HÁROM KÍVÁNSÁG • A HAT HATTYÚ • CSIZMÁS KANDÚR • A FÜLEMÜLE • A FARKAS ÉS A KECSKEGIDÁK • A KISKAKAS GYÉMÁNT FÉLKRAJCÁRJA • A NYÚL ÉS A TEKNŐS • HOLLÓ MEG A RÓKA            ...

További részletek

A kannibalizmus egyáltalán nem ritka jelenség a történelemben, gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Bizonyos kultúrák szent rítusainak már régóta része az emberhús fogyasztása, találunk példákat Dél-Amerikában, több csendes-óceáni szigeten, néhány indián törzs körében, valamint a Föld számos további pontján is. Az emberevés gondolata mindig borzongással töltötte el az embereket, de a történelemben számos népnél előfordult az emberhús rituális elfogyasztása, mivel a kannibalizmus kultikus szertartásként funkcionált, azaz az istenek kegyeinek és gondoskodásának elnyerésére szánt áldozat egyik formája volt. A civilizált világokban is gyakran megesett, hogy a nagy háborúkban vagy kritikus helyzetekben a túlélés érdekében a többnapos éhezés vitte rá az embereket társaik elfogyasztására, míg a törzsi világban az emberi hús fogyasztása mindig valamilyen rituáléhoz volt köthető. Manapság azonban valamiféle szexuális perverzióként, aberrációként fogják fel mind a szakirodalomban, mind a mindennapi életben. Könyvünkben körüljárjuk a kannibalizmus kultúrtörténetét, érdekes és egzotikus helyszíneket látogatunk meg, ahol hátborzongató eseményeken keresztül mutatjuk be az emberevés véres valóságát.    ...

További részletek

Elgondolkodtatok már azon, hogy mit jeleznek számunkra a betegségek? Bármilyen nehéz is a szívünk mélyére nézni, valamiért jó nekünk az a betegség, amiben éppen vagyunk. Mi történne, ha hirtelen egészségesek lennénk, mi az, amit meg kellene tennünk, vagy épp ellenkezőleg, mi az, ami megszűnne hirtelen az életünkből? Néha nagyon-nagyon mély valós okok húzódnak a betegségbe való menekülés mögött, de a gyógyulás első lépése mindig az, hogy döntő elhatározásod legyen, hogy meg akarsz gyógyulni. A könyv útmutató, témáknak, különböző eszközöknek a sora, hogy könnyebben meggyógyulj. Választhatod bármelyik fejezetet, kipróbálhatod egyesével, egymás után, vagy választhatsz egyet csupán. A lényeg, hogy dönts úgy, hogy meggyógyulsz. Merj meggyógyulni, bármilyen változást is hozzon ez az életedbe!        ...

További részletek