A huszár nemcsak egy magyar szó, hanem magyar fogalom, amely mindenki számára ugyanazt jelenti itthon és a nagyvilágban mindenütt. A huszár szót a magyarsággal valaha érintkezett szinte minden más mai nép nyelve átvette. Hogy miért? Mert a huszárság egy magyar jelenség, amely ugyanazt a képet idézi elő minden más anyanyelvű népben is. A magyar huszár a világtörténelem egyik legismertebb lovas katonája. Születése a messzi XV. századba nyúlik, amikor a török hódítás fenyegető árnyéka vetült Európára, s elsőként a magyar huszárok kardjai állították meg a Nyugat határán. A huszárság az örökösödési, majd a napóleoni háborúban érte el dicsősége zenitjét, fölényes hadművészete, szelleme beragyogta egész Európát, sőt a tengereken túl is vettek róla példát. De a huszárok ugyanígy nagy szabadságharcaink kiemelkedő hősei is voltak, ám a két világháború után, azokat végigharcolva, a haditechnika fejlődése, a tömegpusztító fegyverek megjelenése következtében küldetésük véget ért. A huszár évszázadok óta a magyar katona fogalmát testesítette meg, ő a legvitézebb s nem utolsósorban a legnyalkább katona a világon a magyarság szemében. A huszár nekünk, magyaroknak az a nemzeti jelkép, akiben az ősi magyar lovasharcosnak a tűzfegyverek korában való újjászületését...

További részletek

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását nemcsak a rendkívül súlyos katonai és gazdasági következmények, hanem a mindaddig szokatlan vagy legalábbis addig nem túlzottan jellemző társadalmi-politikai jelenségek is kísérték: egyre-másra alakultak ugyanis a különböző társadalmi egyesületek, csoportosulások, bár egyenlőre politikamentes célzattal. Társadalmi bázisukat zömmel a kispolgári-hivatalnoki, valamint a katonatiszti rétegek jelentették, amelyek jelentős része egyébként az elcsatolt területekről menekült az anyaországba. Élethelyzetüket különösen megnehezítették vagy egyenesen kilátástalanná tették a forradalmakat, majd a trianoni békediktátumot követő átszervezések, melyek következményeként közel 1,5 millió katona egzisztenciája vált bizonytalanná egyik napról a másikra. Megoldhatatlan belső problémák, a sorozatos külpolitikai kudarcok, valamint az utódállamok ellenállásba alig ütköző területi hódításai aláásták a magyar katona iránti bizalmat. 1918. november második felétől megszerveződött a bal- és jobboldali ellenzék, melyek közül a leghangosabb, legmarkánsabb és legagresszívabb radikális forradalmi csoportok, egyesületek és egyletek a gombamód szaporodó szélsőjobboldali érzelmű szervezetek közül kerültek ki.    ...

További részletek

A Szent Korona – a magyar nemzet becses kincse – nem csak mesteri kezek által,színaranyból és drágakőből készített ékesség, hanem annál sokkal több. Magyarország ősi koronája, a nemzet és az ország eredője,évezredes történelmi hagyatékunk legértékesebb tétele. A Korona eredetét és sorsát tanulmányok sokasága magyarázza, ám ezek a teóriák valamennyien hiányosak, esetenként kizárják egymást, vagy akár durva, feloldhatatlan ellentmondásokat tartalmaznak. A klenódium történelme lenyűgöző, magasztos és tragikus eseményekben egyaránt bővelkedő rege. Koronánk magában hordozza Magyarország históriáját, tanúskodik megannyi viharos időszakról, a sors csapásaival keményen dacoló magyar nemzetről, kivételes tehetségű bölcs uralkodókról, és hős vitézekről. A Szent Koronát az évszázadok alatt számos alkalommal ellopták,jogtalanul kisajátították,megszentségtelenítették, elrejtették, zálogba adták, elásták,az ország határain túlra csempészték,az általa képviselt tant pedig nem egyszer manipulálták vagy elárulták- mégis átvészelte a galád cselekedeteket, és mindig visszatért oda, ahová tartozik: hazájába, Magyarországra.    ...

További részletek

Ki volt Attila, a hun nagykirály? Lóhúsevő barbár harcos, vagy éles eszű hadvezér, esetleg mindkettő? Annyi bizonyos, hogy a végtelen puszták mélyéről tört elő lovasaival (a mai Kína és Perzsia területén egyesültek a hun törzsek) és özönlötték el Szittyaországot. Birodalmuk hatalmas területet olvasztott egybe – egyfelől az Északi-tenger, kelet felől Ázsia, nyugat felől az Etel határolta –, de a nomád nép Ruga nagyfejedelem fiának, Attilának vezetésével mégis hódító hadjáratra indult… Átkelvén a Volgán (Etel), várakat és városokat dúltak fel, romboltak le és gyújtottak fel, legyőzték a rómaiakat, gótokat, dánokat, normanokat, litvánokat és ruténeket. Főhadiszállásukat Budán rendezték be, hogy innen indulhassanak újra meg újra könyörtelen portyáikra. Nagyszerűen képzett lovasaik meghajlított íjaikkal halálos pontossággal találtak célba, ló és lovasa ilyen páratlan harmóniájával még nem találkozott a világ… A catalaunumi (népek csatája) után Attila, Isten ostora ellenállás nélkül nyomult hordái élén egészen Rómáig, lábai előtt hevert a nagy Nyugat-Római birodalom, amikor is a félelmetes ellenség helyett egy szelíd, sovány, aggastyán férfi, I. Leó pápa és küldöttsége járult elé. A szent ember megalázkodva, térden állva könyörgött a „földkerekség rémének”, hogy ne hányja kardélre az Örök Várost. …és a kutyafejűnek csúfolt barbár király csendesen visszafordította lovát Pannónia irányába, hazafelé…    ...

További részletek

Kíméletlen, öldöklő harc a királyi trónért, árulás, hitszegés, és bosszú nem csak magyar sajátosság – akár lehetne az is –, a trónviszályok egész Európa történetét végigkísérték keleten és nyugaton egyaránt. Nem számított egyedi esetnek, ha apa támadt tulajdon  ára, ha a törvényes király ellen nagybátyjak léptek fel trónkövetelőként, ha a trón leendő várományosa „váratlanul” elhalálozott egy különös vadászbalesetet követően, vagy ha a jogtalanul uralkodó ellenkirályt egyszerűen csak megmérgezték hű támogatói…s mindezt egyetlen célért, birtokolni a királyi trónt. Természetesen magyar királyainkat sem kerülték el a véres viszályok. Sajnos az Árpád-házi uralkodóink olyannyira nem oldották meg a trónöröklés rendjét, hogy maga Árpád fejedelem, miután a Vérszerződés értelmében a közösen szerzett földet szétosztotta a törzsfők között, még életében a legkisebb át, Zoltánt ültette a fejedelmi méltóságba, megszegve ezzel az addig alkalmazott szeniorátus elvét, miszerint a trón a család legidősebb, még uralkodásra alkalmas férfi tagját illetné… Látni fogjuk, hogy a „Juss” és a Szent korona történelmünk során nem mindig került a törvényes kezekbe…    ...

További részletek

A gyalázatos trianoni békediktátummal kapcsolatban sokak fejében még napjainkban is nagy a zűrzavar és a homály. Sajnos nem is kevesen ma is románnak nevezik erdélyi magyar testvéreinket, másoknak pedig gőzük sincs, mi történt Trianonban, vagy egyszerűen egy „régen volt, felejtsük el” felkiáltással intézik el a dolgot. És ami még elszomorítóbb: sok határainkon kívül rekedt magyar nemzettársunk sincs tisztában azzal, miképpen került oda, és milyen nemzetiségű valójában. Ennek a helyzetnek a kialakulásában természetesen fontos szerepe van a környező országok propagandájának és a becstelen történelemtanításnak is. Ezzel párhuzamosan az „anyaország” részéről is hiányos a felvilágosító munka, illetve a segítség. A trianoni békediktátum következményeként három és félmillió magyar került idegen uralom alá. A józan ész, az ésszerűség azt diktálná, hogy minden magyar egyetértsen Trianon igazságtalanságát illetően, pártállástól függetlenül, sajnos azonban éppen a pártpolitika „áldásos” tevékenysége miatt ebben a kérdésben sem lehet össznemzeti egyetértés. Mi, magyarok valahogy semmiben sem értünk egyet… A köztudatban Magyarország példátlan megcsonkításának okairól számos tévhit és legenda él még ma is, többek között a határmegállapító bizottságok helyismeretének hiányáról, a Tanácsköztársaság szerepéről, Clemenceau magyar menye miatti magyar gyűlöletéről, vagy a párizsi diplomaták ágyában ügyesen izgő-mozgó román kéjnők szerepéről. Könyvünkben természetesen ezekre a mítoszokra is ki fogunk térni.    ...

További részletek