Lévai-Potó
A magyar arisztokrácia I.
A társadalmi elvárásoknak és egy illuzórikus arisztokrata bálványnak való megfelelni akarás számos főúri család krónikáját baljóslatú szerencsétlenséggel terhelte meg, amit ravaszság, az erőszak, nemritkán a gyilkosság vagy öngyilkosság, illetve a vagyon- és birtokszerzés elkeseredett szenvedélye mozgatott.
A felső tízezer nemzedékről nemzedékre csakis saját belső köreiből házasodott, a családfők pedig lelkiismereti megfontolás nélkül rendelkeztek a kiházasítandó vagy férjhez adandó fiatal jövőjéről. A nők korai terhességekbe, szülésekbe haltak bele, míg a férjek máshol kerestek érzelmi és szexuális vigaszt, ezáltal súlyos, gyógyíthatatlan nemi betegségek áldozataivá lettek.
A problémák sokasodtak, ráadásul tovább tetézte a bajokat a magyar mágnás lelke, fennkölt szellemisége és sajátosan magyar vérmérséklete, melyből fakadt a fékezhetetlen játékszenvedélye és az a tény, hogy továbbra is képtelen volt döntéseiért felelősséget vállalni. A tények ismeretében talán már nem is csodálkozunk, hogy a magyar arisztokrácia, az elérhetetlen, mintaszerű nagyság, a hideg tökély, az elsőrendű szellemiség hordozói jelen korunkra eltűntek, lesodródtak a társadalom színpadáról.
