Japán szamurájok a II. világháborúban
MÍTOSZ, LEGENDA ÉS VALÓSÁG
Annak ellenére,hogy a századfordulón Japán pusztán egy kicsiny és távoli, csekély katonai fenyegetést képviselő szigetországnak tűnt a nyugati hatalmak számára, a felkelő Nap birodalma megkerülhetetlen katonai erővé akart válni, és a csendes-óceáni térség totális uralását tűzte ki célul. A kormányzat a két világháború közti időszakban hatalmas összegeket költött fegyverkezésre, elszántan fejlesztette a légierőt és a flottát, a hatályban lévő nemzetközi haditengerészeti szerződés korlátozásait pedig cseles megoldásokkal játszotta ki. A széles körű fegyverkezési és haderőépítési programok szigorú titoktartás mellett zajlottak, ám a szigetország nem sokáig leplezte valódi céljait, és rövidesen félreérthetetlen, drámai erejű cselekedetekkel tudatta a világgal hódítási szándékait: Japán 1931. szeptember 18-án támadást intézett Mandzsúria ellen, és sikeres offenzívát hajtott végre,mely során megszállta a délen fekvő, stratégiai jelentőségű területeket, majd az északi tartományok felé terjesztette ki befolyását. A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, csupán terjedelmi okoknál fogva sem vállalkozhat a japán haderő teljes fegyverzetének bemutatására, ám lajstromba veszi a legfontosabb és legérdekesebb hadászati eszközöket, illetve azokat a fejlesztési programokat, amelyek valamely okokból méltóak az olvasóközönség figyelmére.
