„Öngyilkos nép a magyar” – tartják, hangoztatják sokan, napjainkban is. A magyarságnak a mohácsi vész óta nagyon szomorú és kudarcokban bővelkedő sors jutott. Ezt valahogy ki kell heverni, valószínűleg ki is fogjuk, de az mindenképpen történelmi tény, hogy félezer éven át valaki mindig uralkodott felettünk, nem lehettünk önmagunk, állandóan alkalmazkodnunk kellett, folyamatosan túlélési technikák kieszelésére kényszerültünk. ennek fényében joggal merül fel a kérdés: miért is lenne okunk olyan jókedvűnek, optimistának lennünk? A magyarok egy része hajlamos arra, hogy problémamegoldásként az önpusztítást válassza, ez alól nem kivételek a hírességek sem. Sok híres ember vetett véget önkezével az életének Domján Edittől, Soós Imrén, Latinovits Zoltánon keresztül Szécsi Pálig. Zseni, mítosz, tragédia. Három szó egymás után. Mintha összetartoznának. Legalábbis nálunk Magyarországon. Mivel hisztériakeltésben, pletykák terjesztésében és ostoba hazugságok kitalálásában is világbajnok a magyar, így könyvünkben a miértekre is keressük a válaszokat, és a lehető legtöbb oldalról körbejárjuk a legendás emberek életét és halálát.    ...

További részletek

Magyarország az első világháborút követően nem csupán egy vesztes állam volt, hanem egy méltóságában megalázott, elszigetelt és feldarabolt csonka ország is, így könnyen megérthető mai szemmel, hogy a revizionizmus miért talált olyan könnyen utat a magyar ember szívéhez. Magyarország hiába próbálta megőrizni semlegességét, mivel minden oldalról Németország szövetségesei vagy épp a nácik által megszállt országok vették körül, ezért a kérdés csak az lehetett, hogy a németek szövetségeseként, vagy megszállt országként veszünk részt a háborúban. De hazánk sorsa már a trianoni palotában megpecsételődött, amikor is több mint hárommillió honfitársunkat szakították el szülőföldjétől, ez az igazságtalan békediktátum állította Magyarországot kényszerpályára. Szeretett országunk tragédiája azonban abban teljesedett ki, hogy sajnálatos módon a hitleri Harmadik Birodalom kínálta az egyetlen alternatívát, hogy legalább egy részét visszakapjuk az elcsatolt területeinknek. Magyarország döntött, sodródott, szenvedett és a kényszerű – hol indokolható, hol indokolhatatlan – politikai-katonai döntések sorozata vezetett el végül is egészen a tragikus végkifejletig, Budapest ostromáig, megszállásáig.    ...

További részletek

Emigráció: kibujdosás, kivándorlás (később disszidálás), különböző (gazdasági, politikai, vallási stb.) okokból az anyaország területéről. A magyar emigránsok, menekültek olyan honfitársaink, akik a lábukkal szavaztak – tartja a mondás. Magyarországon a XVIII. század elejétől s aztán fokozott ütemben a XIX. század közepétől sűrűn voltak ilyen „voksolások”. Csak az utóbbi 150 évben az egyik emigrációs-menekülési hullám követte a másikat, csupán az első világháború előtt közel másfél millió magyar állampolgár „tántorgott” ki Amerikába, az Újvilágba szerencsét próbálni. Akik ekkoriban szálltak hajóra, még nem szándékoztak véglegesen letelepedni új hazájukban, egyetlen céljuk volt csupán: enyhíteni kínzó nyomorúságukon, ideiglenes vendégmunkásként vállalva akár a legnehezebb munkát, a legembertelenebb körülményeket is. Reményeik szerint haza kívántak térni, akadt akiknek ez sikerült is, de legtöbben testben, lélekben megtörve, idegen földben elhantolva, elfeledve nyugszanak. „Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.” Márai Sándor    ...

További részletek

A mindenkori király trónra lépésekor ereje teljében lévőnek, és kiváló egészségi, szellemi állapotban kellett lennie ahhoz, hogy a hatalom gyakorlását és az ország vezetésének a súlyát elbírja. Mégis a magyar történelemben számtalan példát találunk uralkodóink tragikus, hirtelen haláleseteire és végzetes, szinte megmagyarázhatatlan „baleseteire”. Könyvünkben nemcsak jeles uralkodóink országlását, a történelemben fellelhető titkait, diplomáciai cselszövéseit, rejtélyes haláleseteiknek felderítetlen körülményeit kíséreljük meg bemutatni, nyomon követni, hanem megpróbáljuk felfejteni az intrikusok, királygyilkosok, méregkeverők tetteinek mozgatórugóit is. Kísérletet teszünk arra, hogy kinyomozzuk, az adott cselekmény kinek állt érdekében, milyen hasznot remélt megvalósításától, milyen közvetlen előnye származott belőle, hogyan volt képes lebonyolítani a hatalomátvételt, és végül kik voltak ebben segítségére. Most kezdődjék tehát egy elszánt kutatás, melynek igyekezete a magyar történelem homályos fejezeteinek kendőzetlen leleplezésére irányul, előtérbe helyezvén nemzeti tragédiáink porlepte és hazugság övezte bonyolult részleteit.    ...

További részletek

A törvény általi megtorlás rettenetes eszközeinek és módozatainak kiötlése és alkalmazása hazánkban is jócskán megelőzte az írásbeliséget. A kínzóeszközök és kivégzési módszerek felszaporodása és egyre kegyetlenebbé válása mintegy igazolja azokat, akik a középkor mellé a sötét jelzőt társítják: ebben a korszakban oly szadista és embertelen eljárásokat alkalmaztak a törvénysértőkkel szemben, melyek puszta ismertetése is elborzasztja az embert. Megdöbbentő, mily hosszadalmas idő kellett hozzá, hogy az elképesztően kegyetlen, véres megtorlási módozatok kikopjanak a büntetőjog eszköztárából, és helyükre humánusabbnak nevezhető eszközök lépjenek. A megkövezés, az élve megnyúzatás, a máglyára vetés, a karóba húzás, a felnégyelés, a tizenegy lépcsőben végrehajtott kínvallatás, a spanyolcsizma és rettenetes rokonságuk szerencsére már a történelmi emlékek közé száműzettek. A hóhérok oly gazdag eszköztára mára múzeumi látványossággá vált, valamennyi jó érzésű ember számára megnyugtató bizonyosság, hogy a magyarországi kínoztatások és kivégzések fekete kötésű, vérrel írott krónikája immáron végleg lezárult, és a soklépcsős tortúrák, lefejezések és kerékbetörések mindörökre töröl-tettek a büntetésvégrehajtás hivatalos gyakorlatából.  ...

További részletek

A Kr.u. Első évezredben három harcias lovas-nomád nép is fölbukkan a Kárpát-medencében, ám közülük csak Árpád népének sikerült véglegesen megtelepednie. A Belső-Ázsiából a Duna–Tisza völgyébe jutott magyarság előtt nagyjából ugyanazon területekről, korábbi törzsszövetségekből kiszakadva, a magyarhoz nagyon hasonló etnikumú nomád, barbár hunok és harcias avarok is bejutottak a Kárpátok ölelő karjai közé. A hunok alig száz éves európai szereplése világtörténeti jelentőséggel bír, bár nagy királyuk, a legendás Attila halálát követően birodalmuk felbomlott, törzseik maradványai megérték Árpád népének honfoglalását, és hasonló testalkatuk, szellemi- és tárgyi kultúrájuk, valamint nyelvük révén beolvadtak a magyarságba. A lovas-nomád honfoglaló magyarság meglepetésszerűen jelent meg Európában és elözönlötte a Kárpát-medencét 895-896-ban, majd kíméletlen kalandozó hadjáratokat folytattak az elkövetkezendő fél évszázadban a nyugati országok és Bizánc ellen. Az új támadók is az ázsiai sztyeppék sajátos és jellegzetes nomád világához tartoztak, könyörület és irgalom nélkül feldúlták a védtelen városokat, felgyújtották a templomokat és lenyilaztak mindenkit, nem ejtettek foglyokat. Európa, a fejlett, keresztény világ rettegte a magyarok nevét és nyilait. Micsoda idők voltak!    ...

További részletek