A III. Birodalom bűvöletében
HITLER VAGYONA
Az „igénytelen” és „önzetlen” Führer anyagilag szépen gyarapodott. Kancellárságának első évében több mint egymillió példányt adtak el a Mein Kampf(Harcom) című könyvéből, s nemsokára milliomos, sőt multimilliomos lett.
Az 1924-ben készült könyv eleinte nehezen fogyott, a náci párt és Hitler csillagának emelkedése idején azonban már több százezres, végül milliós példányszámot ért el. Valószínűleg a Mein Kampfegyike volt azoknak a műveknek, amelyek a leg-nagyobb példányszámot érték el, miközben a legkevesebben olvasták el őket. A nagy példányszámot az alapozta meg, hogy a Mein Kampfkimondatlanul is „kötelező olvasmánnyá” vált, amelynek ott kellett állnia minden nemzetiszocialista, sőt minden hű német könyvespolcán, s amelyet ajándékként osztogattak az új házasoknak, valamint a jó teljesítményt nyújtó diákoknak és dolgozóknak.
Hitlernek 1933-ban 1 232 335 márka jövedelme volt, amely után 297 005 márka adót kellett volna fizetnie – ezt azonban elmulasztotta. Reinhardt államtitkár végül megtalálta a meg-oldást: az államfőt mentesíteni kell minden adó alól. l935 márciusától hivatalosan is törölték a német adófizetők sorából, mi-közben létfenntartási költségeinek (autók, titkárság, alkalmazottak) nagy részét l933-tól az állam fedezte. Reális becslések szerint egyedül könyve honoráriumából évi 1,5-2 mil-lió márka bevételre tett szert.
Még 1944-ben is 5,5 millió márka volt a számláján, annak ellenére, hogy 1943-ban 569 ezer márkát felvett róla.
De mindez jövedelmének csak töredékét alkotta. Busás hasznot hoztak a Heinrich Hoffmann „birodalmi fotóriporter” által róla készített felvételek is. Hitler l931–l940 között több mint 30 képes albumot adott ki százezres példányszámokban, 10–13 márkás áron. Hoffmann fakszimileként kiadta gazdája akvarelljeinek egy részét, darabját 100 márkáért, a reprodukció jogát pedig külön eladta egy amerikai cégnek. Hitler visszavásárolta egykor készített akvarelljeit, s darabját borsos áron, gyakran 30 ezer márkáért árulta. Az arcképével megjelenő postabélyegek után is nagy pénz ütötte a markát. A postaügyi miniszter egyszer szemtanúk jelenlétében nyújtott át neki egy 50 millió márkáról szóló csekket. Hitler szabadon rendelkezett a Német Gazdaság Adolf Hitler Adományával (Adolf Hitler Spende der Deutschen Wirtschaft), amelybe a munkaadók rendszeres felajánlásai érkeztek. Ezután nem fizetett adót, de a vállalkozók adományukat költségként leírhatták az adójukból. Becslések szerint évente közel 100 millió márka folyt be az alapba, amelynek kezelésével Martin Bormannt bízta meg, akit senki sem ellenőrzött. Az évek során e számlára több mint egymilliárd márka folyt be. A ki-apadhatatlan forrást Hitler gigantikus fegyverkezési megren-delésekkel hálálta meg.
Amikor a németek bekebelezték Ausztriát, Hitler többek között megvásároltatta braunaui szülőházát és apja leondingi házát.
A holland műkincspiacon 1940 végéig több mint 15 millió guldent adott ki, s a háború végére tízezer festményt és műkincset hordott össze tervezett linzi képtára számára.
Európában csaknem száz közvetítő ügynök dolgozott neki. 1944-ben a légi támadások miatt a műkincsek legnagyobb részét az altaussee-i sóbányába rejtették el. Amikor az amerikai csapatok elérték Münchent, már csak 73 képet találtak.
A háború végén Hitler millióit és műkincseit lefoglalták.
1951-ig nem kerültek vissza tulajdonosaikhoz, azok felett a bajor állam rendelkezett. Ausztriai tulajdonai pedig az osztrák kormány hatáskörébe kerültek.
A Mein Kampfból 1945-ben az Eher-Verlag kiadó számláján lévő 7 millió márkát náci vagyonként elkobozták. Hitler testvérei és féltestvérei már elhunytak.
Hitler titkos svájci bankszámlákkal rendelkezett, amelyekre a Mein Kampfszerzői jogdíjat fizetett. Néhány, index alól feloldott amerikai titkosszolgálati jelentés szerint a számlákat Bernben, a svájci Union Bankban vezették, az
ország egyik legnagyobb bankjában. Egy német tiszt, Max Amman kezelte őket, a dokumentumok Hitler bennfenteseként emlegetik. Hitler bankszámláinak előkerülése csak megerősíti Svájc mint a német bankügyi paradicsom jelentőségét. 1944-es titkosszolgálati jelentések írói feltételezték, hogy nemcsak Hitler, hanem a náci párt valutabevételeit is ebben a svájci bankban tárolták.
